A mélyhornyú golyóscsapágyak nem{0}}beigazíthatók. A mélyhornyú golyóscsapágyak a gördülőcsapágyak gyakori típusai. Szerkezeti jellemzőjük a külső és belső gyűrűk közötti mély, folyamatos gyűrű alakú horony. Ez a kialakítás lehetővé teszi, hogy ellenálljanak a sugárirányú terheléseknek és bizonyos fokú kétirányú axiális terhelésnek, miközben alacsony súrlódási együtthatót és nagy határsebességet mutatnak. Széles körben használják különféle mechanikus erőátviteli rendszerekben.
Az önbeálló{0}}funkció általában a csapágy azon képességére utal, hogy automatikusan beállítja a beszerelési hibák vagy a tengelyhajlítások által okozott tengelyirányú eltéréseket, így biztosítva a zavartalan működést. Az önbeálló-funkcióval rendelkező csapágyak, mint például az önbeálló golyóscsapágyak vagy-önbeálló görgőscsapágyak, speciális ívelt felületi formával rendelkeznek a külső vagy belső gyűrűn, hogy lehetővé tegyék a működés közbeni bizonyos fokú dőlést vagy elmozdulást.
A mélyhornyú golyóscsapágyak azonban nem rendelkeznek ezzel az önbeálló kialakítással. A belső és a külső gyűrű hornyai rögzítettek, és nem állíthatók be automatikusan az axiális eltolódás miatt. Ezért a mélyhornyú golyóscsapágyak beszerelésekor és használatakor feltétlenül ügyelni kell arra, hogy a tengely és a csapágyház szigorúan egy vonalba kerüljön, hogy elkerüljük a csapágy sérülését vagy a szerelési hibák miatti teljesítményromlást.
A gyakorlati alkalmazásokban, ha a rendszer magas követelményeket támaszt az önbeálló-funkciókkal szemben, fontolóra kell venni az önbeálló-csapágyakat, például az önbeálló golyóscsapágyakat-vagy az önbeálló görgőscsapágyakat. Ezek a csapágyak jobban alkalmazkodnak a tengelyirányú eltérésekhez, javítva a rendszer stabilitását és megbízhatóságát. Eközben a mélyhornyú golyóscsapágyak kiválasztását a konkrét működési feltételek, a terhelési méret, a sebességi követelmények és egyéb tényezők átfogó figyelembevételén kell alapulnia, hogy biztosítsák a csapágy teljesítményét és élettartamát.
